(új lapon nyílik meg)
Amikor januárban egy víz alatti vulkán kitört Tongában, több hamut és vulkáni gázt lövellt ki; egy új tanulmány szerint 58 000 olimpiai méretű vízgőz medencét is kifújt a Föld légkörébe.
Ez a vízgőz lehet a legpusztítóbb része a… vulkánkitörés, mert az súlyosbodhat globális felmelegedés és ürítse ki a ózon a tanulmány szerint alacsony.
Amikor január 15-én kitört a Hunga Tonga-Hunga Ha’apai vulkán, ez lett a legerősebb robbanás Talaj több mint 30 év alatt, a 100 hirosimai bombának megfelelő teljesítményű. A robbanás lökéshullámokat küldött a bolygón, megváltoztatva a légkört csengőként szól és szökőárokat generálnak megtépázott közeli partok. A hamu- és porcsóva magasabbra emelkedett a légkörbe, mint bármely más rögzített kitörés, ami okozta több mint 590 000 villámcsapás három nap alatt.
Az új tanulmányban a kutatók a NASA Aura műholdja által gyűjtött adatok alapján értékelték a sztratoszférába, a második rétegbe áramló víz mennyiségét. Talajatmoszférája, amely 4-12 mérföld (6-20 kilométer) és 31 mérföld (50 km) között van a Föld felszíne felett. Az eredmények azt mutatták, hogy a vulkánkitörés óta további 160 900 tonna (146 000 tonna) vízgőz került a sztratoszférába, és elérte a 33 mérföld (53 km) maximális magasságot, ami a mezoszférában, a légkör kinyúló rétegében található. a sztratoszféra tetejétől 53 mérföld (85 km) magasságig.
Ez a legnagyobb és legmagasabb vízbefecskendezés a sztratoszférába azóta, hogy a műholdak méréseket végeznek.
Összefüggő: A tenger alatti „sharkcano” kitörés látványos műholdfelvételeken készült
“Becsléseink szerint a vízgőzfelesleg a sztratoszférában jellemzően található vízgőz mennyiségének körülbelül 10%-ával egyenlő”, ami a legnagyobb növekedés, amit a tudósok valaha is tapasztaltak – írták a kutatók a július 1-jén közzétett új tanulmányban. a naplóban Geofizikai felmérés levelei. A vízgőz körülbelül fél évtizedig maradhat a sztratoszférában – írták a kutatók.
A kutatók szerint nem teljesen meglepő, hogy a Tonga-kitörés nagy mennyiségű vízgőzt fecskendezett a légkörbe, tekintettel a robbanásra, amely körülbelül 150 méterrel az óceán felszíne alatt gyulladt ki. Amikor a vulkán kitört, a kitörő magmával érintkező tengervíz gyorsan túlmelegedett, ami nagy mennyiségű “robbanásveszélyes gőzt” eredményezett – írták. Ez az egyik fő oka annak, hogy a robbanás olyan erős volt. Azonban ez az első alkalom, hogy pontosan megmérték a víz mennyiségét, és sokkal többnek bizonyult, mint amennyit a tudósok vártak.
(új lapon nyílik meg)
Általában a nagy vulkánkitörések során nagy mennyiségű hamu és gázok, például kén-dioxid szabadulnak fel, amelyek tükröző vegyületeket képezhetnek a légkörben. Ezek a vulkáni melléktermékek megakadályozhatják, hogy a napfény elérje a bolygó felszínét, ami lehűtheti a légkört. A Tonga kitörése azonban a hasonló méretű robbanásokhoz képest meglepően alacsony kén-dioxid-szintet produkált, és a kibocsátott hamu nagy része gyorsan a földre hullott.
Ennek eredményeként a szakértők kezdetben úgy becsülték, hogy a víz alatti robbanás minimális hatással lenne a Föld éghajlatára. De ezek a becslések a vulkánból kibocsátott hamu és gázok mennyiségén alapultak, és nem vették figyelembe az összes felesleges vízgőzt, ami ugyanilyen problémás lehet.
Ez a felesleges víz – figyelmeztettek a kutatók – olyan sugárzó hatást fejthet ki, amely nagyon felmelegítheti a légkört üvegházhatású gázok csinálni. Mivel a víz valószínűleg tovább marad, mint más vulkáni gázok, például a kén-dioxid – amelyek általában két-három éven belül kihullanak a légkörből –, a víz melegítő hatása valószínűleg tovább tart, mint a gázok által keltett hűtőhatás.
Ez azt jelenti, hogy a Tonga-robbanás valószínűleg az első olyan feljegyzett kitörés lesz, amely inkább melegítő, mint hűsítő hatást vált ki a bolygón – írták a kutatók.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a vízgőz ilyen meredek növekedése csökkentheti az ózon mennyiségét a sztratoszférában, csökkentve az ózonréteget, amely megvédi a földi életet a Föld káros ultraibolya sugárzásától. Nap. A sztratoszférikus víz vagy a H2O idővel OH-ionokra bontható. Ezek az ionok reagálhatnak az ózonnal, amely három oxigénatomból áll, így vizet és oxigént hoznak létre. Nem világos azonban, hogy ez hogyan érinti az ózonréteg egészét – írták a kutatók.
(új lapon nyílik meg)
A kutatók azonban azt is gondolják, hogy a megnövekedett vízgőz csökkentheti a metán mennyiségét a légkörben, amely az egyik fő üvegházhatású gáz, amely felelős a klímaváltozásért. Ugyanazok az OH-ionok, amelyek az ózonnal reagálnak, a metánnal is reakcióba léphetnek, víz és metilgyököt (egy hidrogénatommal kevesebb metánt) termelve, amely sokkal kevesebb hőt köt meg a légkörben, mint a metán. Remélhetőleg ez a potenciális metáncsökkenés ellensúlyozhatja a vízgőz okozta felmelegedést – írták a kutatók.
A tanulmány szerzői azonban úgy vélik, hogy túl korai lenne megjósolni a Tonga-kitörés pontos éghajlati hatásait. “Létfontosságú, hogy továbbra is figyelemmel kísérjük az ebből a kitörésből és a jövőbeli kitörésekből származó vulkáni gázokat, hogy jobban számszerűsíthessük az éghajlatban betöltött különböző szerepüket” – írták a kutatók.
Eredetileg a Live Science-en jelent meg.