A Közép-Atlanti-hátságtól nyugatra fekvő víz alatti hegy csúcsához közel tornyok szaggatott tája emelkedik ki a sötétből.
Krémes karbonát falaik és oszlopaik kísérteties kéknek tűnnek a felderítésre kiküldött távirányítós jármű fényében. Magasságuk a kis gombaméretű kupacoktól a 60 méter (majdnem 200 láb) magas monolitig terjed. Ez az elveszett város.
A tudósok 2000-ben fedezték fel, több mint 700 méterrel (2300 láb) a felszín alatt, a Lost City Hydrothermal Field a leghosszabb élettartamú szellőző környezet az óceánban. Ilyet még soha nem találtak.
Legalább 120 000 évig, de talán még tovább is, a világ ezen részén a felemelő köpeny reakcióba lép a tengervízzel, és hidrogént, metánt és más oldott gázokat lövell az óceánba.
A mező szellőzőnyílásainak repedéseiben és hasadékaiban a szénhidrogének oxigén jelenléte nélkül is új mikrobaközösségeket táplálnak.
A kémények 40°C-os forró gázokat lövellnek ki (104°F) rengeteg csigának és rákfélének ad otthont. A nagyobb állatok, például rákok, garnélarák, tengeri sünök és angolna ritkák, de még mindig jelen vannak.
A környezet szélsőséges természete ellenére úgy tűnik, hogy hemzseg az élettől, és egyes kutatók szerint érdemes figyelemre és védelmünkre.
Míg más, ehhez hasonló hidrotermikus mezők valószínűleg máshol is léteznek a világ óceánjaiban, ez az egyetlen, amelyik eddig képes volt távvezérelt járművek helyének meghatározására.
Az elveszett város szellőzőnyílásai által termelt szénhidrogének nem a légköri szén-dioxid vagy a napfény hatására keletkeztek, hanem a tenger mélyén lezajló kémiai reakciók során.
Mivel a szénhidrogének az élet építőkövei, ez nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy az élet egy ilyen élőhelyen keletkezett. És nem csak a saját bolygónkon.
“Ez egy példa valamiféle ökoszisztémára, amely jelenleg aktív lehet az Enceladuson vagy az Európán” – mondta William Brazelton mikrobiológus a The Smithsoniannak 2018-ban, a Szaturnusz és a Jupiter holdjaira utalva.
– És talán a Mars a múltban.
Ellentétben a fekete dohányzóknak nevezett víz alatti vulkáni szellőzőnyílásokkal, amelyeket szintén lehetséges első élőhelyként említettek, a Lost City ökoszisztémája nem támaszkodik a magma hőjére.
A fekete füstölők főként vasban és kénben gazdag ásványokat termelnek, míg a Lost City kémények akár 100-szor több hidrogént és metánt.
A Lost City kalcit szellőzőnyílásai is sokkal, de sokkal nagyobbak, mint a fekete dohányosoké, ami arra utal, hogy régebb óta léteznek.
A monolitok közül a legmagasabbat Poszeidónnak hívják, a tenger görög istenéről, és több mint 60 méter magas.
Közvetlenül a toronytól északkeletre eközben egy szikla található, ahol rövid ideig tartó tevékenység zajlik. A Washingtoni Egyetem kutatói úgy írják le az itteni szellőzőnyílásokat, hogy “sírnak” a folyadéktól, hogy “kényes, többszörös karbonátos növedékcsoportokat hozzon létre, amelyek úgy nyúlnak ki, mint a felfelé fordított kezek ujjai”.
Sajnos nem a tudósok az egyetlenek, akiket ez a szokatlan terep csábít.
2018-ban bejelentették, hogy Lengyelország elnyerte az elveszett város körüli mélytengeri bányászat jogát. Noha magában a termálmezőben nincs szükség értékes erőforrások kotrására, a város környezetének tönkretétele nem kívánt következményekkel járhat.
Ez az Elveszett város, egy tornyosuló ökoszisztéma az Atlanti-óceán északi részének közepén. Teljesen egyedi, életet sehol máshol nem találunk a Földön. És ha valaki el akarja pusztítani? Nem tehetsz ellene semmit. Nincsenek törvények. Nincs következménye. Isten hozott a nyílt tengeren… pic.twitter.com/mdG5wOsr5h
— Nyílt óceán felfedezése (@RebeccaRHelm) 2022. augusztus 22
A tudósok figyelmeztetnek, hogy a bányászat által okozott csóvák vagy kiömlések könnyen átmoshatják a figyelemre méltó élőhelyet.
Egyes szakértők ezért szorgalmazzák az elveszett városnak a Világörökség listájára való felvételét, hogy megvédjék a természeti csodát, mielőtt túl késő lenne.
Az elveszett város több tízezer éve az élet tartós erejének bizonyítéka.
Olyan lenne, mintha elcsesztük volna.