A Föld belső magja, egy akkora, forró vasgolyó, mint a Plútó, abbahagyta a bolygó többi részével megegyező irányú forgást, és akár az ellenkező irányba is foroghat – derült ki egy hétfői kutatásból.
Körülbelül 5000 kilométerrel a Föld felszíne alatt ez a “bolygó a bolygón belül” függetlenül tud forogni, mert folyékony fém külső magjában lebeg.
A belső mag pontos forgása vita tárgyát képezi a tudósok között – és a legújabb kutatások várhatóan ellentmondásosnak bizonyulnak majd.
A kevés, amit a belső magról tudunk, a földrengések vagy esetenként nukleáris robbanások által okozott szeizmikus hullámok apró különbségeinek méréséből fakad, amint azok áthaladnak a Föld középpontján.
A belső mag mozgásának nyomon követésére a Nature Geoscience folyóiratban megjelent új kutatás az elmúlt hat évtized ismétlődő földrengéseinek szeizmikus hullámait elemezte.
A tanulmány szerzői, Xiaodong Song és Yi Yang, a Kínai Pekingi Egyetemről azt találták, hogy a belső mag forgása “2009 körül majdnem leállt, majd az ellenkező irányba fordult”.
“Úgy gondoljuk, hogy a belső mag a Föld felszínéhez képest előre-hátra forog, mint egy hinta” – mondták az AFP-nek.
Fotó: DeAgostini/Getty Images
“A hinta egy ciklusa körülbelül hét évtized”, vagyis körülbelül 35 évente változtat irányt – mondták.
Inkább azt mondták, hogy az 1970-es évek elején irányt változtatott, és a következő fordulatot az 1940-es évek közepére jósolták.
A kutatók azt mondták, hogy ez a forgás nagyjából megfelel az úgynevezett “naphossz” változásainak – enyhe eltérések abban az időben, amely alatt a Föld forog a tengelye körül.
Egyelőre kevés a jele annak, hogy a belső mag tevékenysége nagy hatással lenne ránk, felszínlakókra.
A kutatók azonban azt mondták, hogy úgy vélik, hogy a Föld minden rétege között fizikai kapcsolat van, a belső magtól a felszínig.
“Reméljük, hogy tanulmányunk arra ösztönözhet néhány kutatót, hogy olyan modelleket építsenek és teszteljenek, amelyek az egész Földet integrált dinamikus rendszerként kezelik” – mondták.
“A geofizikai közösség meg lesz osztva”
A tanulmányban részt nem vevő szakértők óvatosságukat fejezték ki a leletekkel kapcsolatban, több más elméletre is rámutatva, és arra figyelmeztettek, hogy a Föld középpontjával kapcsolatban sok rejtély maradt fenn.
“Ez egy nagyon gondos tanulmány kiváló tudósok által, akik sok adatot adtak meg” – mondta John Vidale, a Dél-Kaliforniai Egyetem szeizmológusa.
“(De) véleményem szerint egyik modell sem magyarázza meg jól az összes adatot” – tette hozzá.
Vidale tavaly publikált egy kutatást, amely arra utal, hogy a belső mag sokkal gyorsabban oszcillál, és körülbelül hatévente változtat irányt. Munkája az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején két nukleáris robbanásból származó szeizmikus hullámokon alapult.
Ez az időkeret körülbelül azon a ponton van, ahol a hétfői kutatás szerint a belső mag utoljára irányt változtatott – amit Vidale “kis véletlennek” nevezett.
Egy másik elmélet – amelyre Vidale szerint jó bizonyítékok vannak – az, hogy a belső mag csak 2001 és 2013 között mozdult el jelentősen, és azóta is megmaradt.
Hrvoje Tkalcic, az Ausztrál Nemzeti Egyetem geofizikusa olyan kutatásokat tett közzé, amelyek szerint a belső magciklus 20-30 évente történik, nem pedig a legutóbbi tanulmányban javasolt 70 év.
“Ezek a matematikai modellek nagy valószínűséggel hibásak, mert megmagyarázzák a megfigyelt adatokat, de az adatok nem követelik meg őket” – mondta Tkalcic.
“Ezért a geofizikai közösség megosztott lesz ezzel a megállapítással kapcsolatban, és a téma továbbra is ellentmondásos lesz.”
A szeizmológusokat azokhoz az orvosokhoz hasonlította, “akik tökéletlen vagy korlátozott felszereléssel vizsgálják a betegek testének belső szerveit”.
A CT-vizsgálathoz hasonló dolog hiányában “a Föld belsejéről készült képünk továbbra is homályos” – mondta, és még több meglepetést jósolt.
Ez inkább egy olyan elméletről szólhat, amely szerint a belső mag tartalmazhat egy másik vasgolyót – például egy orosz babát.
“Valami történik, és azt hiszem, megoldjuk” – mondta Vidale. – De tíz évig is eltarthat.
.